30.rész

-Vajon már kibékültek?-bámulta a kéklő eget Kevin
-Nem tudom, nagyon remélem. Most ez az egy ami nagyon nem hiányzik.-támasztotta a falat Sandeul
-Én bízom bennük.Mind a négyükben...
-Most mit fogunk tenni?Megkeressük őket?
-Először is el kell rendeződni mindennek kettőjük között...-nézett be az ablakon Kevin
-És utána mi lesz?
-Majd kigondoljuk....
-Félek...-nagyot nyel Sandeul, nagy erő kellett hogy kimondja
-Akkor...-kezdett bele Kevin de nem tudta befejezni
-De mellettük maradok!
-Én is ugyanígy érzek...De a C4-ról beszélünk, ők megoldják, tudom.-mondatát egy enyhe kacaj kísérte

Már késő délután volt.
-Junhyung...?
-Hmm?
-Meg fogod találni?
-Biztosan!Ismerem MyungSoot , nem sok hely van ahova viheti.
-És mi lesz ha még előttünk megtalálják?-pattant fel DooNa
-Nyugalom, azok a helyeket biztos nem ismerik.Meg különben is MyungSoo nem vinné olyan helyre ahol megtalálnák őket.
-Ennyire bízol benne?Mi van ha elárul...?
-Úgy bízom benne, mint ahogy ti egymásban. És sosem árulna el. Se engem...se SungTae-t, együnket sem. Benne bízhatsz, és bennem és.
-Benned már bízok. -dőlt vissza az ágyra
-Ígérem, holnap találkozni fogsz vele.
-Köszönöm!-szorította meg a kezét
-Segítesz nekem pár dolgot előkeresni?
-Igen, de mit, minek?
-Pár fegyvert meg még egy kis biztosítékot hogy még véletlen se csússzon be semmilyen hiba holnap.
-Rendben!

-MyungSoo tudnál adni egy térképet?
-Minek?-értetlenkedett
-Csak megakarok nézni pár dolgot...
-Ahogy gondolod.- vont vállat majd fötörészni kezdett az egyik szekrényben
-Tessék, csak ezt találtam.
-Köszi, és ja...ömm még egy filcet is tudnál adni?
-Persze...-újra kotorni kezdett, majd egy piros filcet passzolt oda
-Oké, akkor először is mutasd meg hogy mi most hol lehetünk.-néztem a térképet
-Körülbelül itt...-mutatott egy erdős területnek jelölt helyre. Bekarikáztam.
-Nem tudod hogy hol van WanDong rejtekhelye?
-Azt nem....Ő nem ott volt ahol mi.Csak néha jelent meg.
-Akkor azt a helyet mutasd!
Egy üres területre mutatott a város után több km-re. Ezt is bekarikáztam. És vele együtt annak a raktárépületnek is helyét.
-Azt nem tudod hova mehetett Junhyung és DooNa?
-Két tippem van!-mutatott rá két egymástól távolabb lévő pontra.
-Hmm...az egyik egész közel van hozzánk.-vettem alaposabban szemügyre a helyek fekvését
-Megnézzük?-kérdezte
-Ühhüm., de először is még MinMit és HeeGit kell bejelölni.
-Van tipped?
-Szerintem egy helyen vannak, és azt is tudom, hogy hol.
-Ennyire biztos vagy benne?
-Van egy kis ház....ahol megismerkedünk.
-Hmm?
-Még kisebbek voltunk. DooNával épp menekültünk, kb minden elől, mikor odaértünk egy kis házhoz az erdőben. Fáradtak voltunk. Benyitottunk...
-Nem féltetek?
-Félni?Ugyan, nem érdekelt minket. Ha azt a mészárlást túléltük, akkor egy kis háztól nem ijedünk meg. Igazából az se érdekelt hogyha ott megölnek minket. Így bementünk.Már akkor észrevettük hogy vannak ott. Tudtuk hogy elbújtak, mert megijedtek és azért , vagy teljesen más szándékuk volt. Furdalt a kíváncsiság, hátha mégis jó emberek vannak itt. Vagyis ebben reménykedtünk, de milyen ép elméjű ember él mindentől távol az erdőben ? hmm...De mi pozitívak voltunk, azt hiszem.
-És mi történt?- MyungSoo arca olyan volt mint egy kisgyereké egy mese hallgatása közben.Nagyon édes volt ^^
-Ennyire érdekel?-mosolyodtam el
-SungTae!-"ugrott a nyakamba". Na igen, előjött a kisgyerek éne ami egyszerűen imádnivaló >w<
-Jól van na!... Szóval felmerészkedtünk az emeletre.Üres volt, de ekkor a földszintről hallottunk valami csörömpölést. Lassan és óvatosan lementünk. Egyszer két velünk nagyjából egykorú lánnyal találtuk magunkat szemben, vagyis inkább a pisztolyaikkal.Ők meg a mienkkel. Egy darabig még úgy álltunk, míg végül MinMi megszólalt.Ekkor törtek ránk.Pár kiránduló részeg fazon.Igen, mert arra is csak a részegek túrázok mennek. Csak bajt kevertek, betörték az ablakot és minket is elakartak kapni. Nem is ismertük egymást de védtük a másikat, és mintha tudtuk volna mit akar a másik. Sikeresen kiüldöztük őket. Ez volt az első "akciónk" együtt. Az egyikük válla megsérült, HeeGi volt. Én meg észre sem vettem és már kötöztem is a sebét. Mindent elmondtuk egymásnak.Így kezdődött minden...-sóhajtottam egy nagyot, melyet kissé nehezített MyungSoo szorosan ölelő karjai.
-És elképzelhető hogy eljutottak odáig?
-Igen. Csak ott lehetnek. Más helyről nem tudok.-karikáztam be az utolsó helyszínt.
-Huhh mennyi karika!-vette kezébe a térképet. - És mi lesz az első?
-DooNáék. Az egyik lehetséges hely van a legközelebb. Talán ott lesznek. Utána megyünk a többiekért!
-És utána?
-Utána...-fejem magától előredőlt, megdermedtem.Minden eszembe jutott.Az egész testem libabőrös lett.
-SungTae, jól van, nyugi.Ne haragudj....most ne is gondolkodj....
Szorosan magához húzott. A szívverése, a melegsége teljesen lenyugtatott
-Re...rendben vagyok. Indulhatunk...
-Most?Most már nem....
-Mi?Miért nem?
-Már sötét van. Majd holnap mikor világos van.
Csak egyetértően bólintottam. ~Hmm észre sem vettem hogy már ennyi az idő....milyen hamar elment.

-Gondolkozzál mert ésszerűen!-kiáltott rá MinMi
-Én azt csinálom ,de te folyton csak akadékoskodsz!
-Fejezzétek már be!-rontottak be a fiúk
-Rendben befejezzük mi. Eldöntjük ki a jobb.Úgy mint régen.-egy pökhendi félmosoly ült ki MinMi arcára
-Rendben, benne vagyok.
Mind a ketten felrohantak az emeletre
-Hát ezek meg?Mi ez a zörgés?Mit csinálnak?-kíváncsiskodott  Sandeul
Ekkor abbamaradt a zörgés.A lányok jöttel lefele kezükben...
-Puska?....Nem, ugye nem arra készültök?
-Nyugalom ez csak egy kis paintball meccs lesz.-legyintett HeeGi
-De így is csípni fog, mivel egyikünkön sem lesz védő felszerelés.
-De...-kezdett bele Sandeul de Kevin leállította
-Talán így megnyugszanak....
Elkezdődött....a találatok melyek célba értek ,csíptek...fájdalmas volt.Szinte minden egyes lövéssel egy kritizálás is repült. Kiadtak magukból mindent, mindent ami a szívüket nyomta. Tele voltak színes festékekkel....Csak a lőszer elfogyása állította meg őket.Kidőltek egymás mellett a fűben.
-MinMi!-kezdett el sírni HeeGi, mire MinMi csak összeborzolta a lány haját
-Rendben van, nyugalom.
-MinMi..
-Hmm?
-Legközelebb ne este játsszuk le, túl sötét van...a lámpák annyira nem világítják be a helyet.
-Kár, pedig olyan szépek a csillagok...

29.rész

Sandeul kérdésére a csend még annál is csendesebbnek és nyomasztóbbnak tűnt.Feleletet egyik sem adott, csak ültek a teát nézve mely lassan gőzölgött felfele.Kijutni nem tudott, csak lassan, csendesen nekiütközött a plafonnak és észrevétlenül eltűnt.
-Meg kell keresünk őket!-hangzott az egyértelmű válasz egyenesen HeeGi szájából.
-És azt hogy gondoltad?!-MinMi válaszában egy kis ellentét hallatszott.
-Ezt én is kérdezhetném?Nem ez lenne az első dolgunk?
-Megöletni magunkat?!
-Mi?
-Jól hallod!Ha nem tűnne fel, ki akarnak nyírni minket! Most csak ketten vagyunk akik értenek a fegyverhez, ők meg...ők csak veszélyben lennének.-mutatott a fiúkra, kikelve magából, majd folytatta. -És ha nem vennéd észre, tegnap volt ez az egész!Úgy tűnik neked hogy itt mindenki full-ra egészséges?Szerinted nem vadásznak ránk?! Észrevehetnéd hogy a vadászokból váltunk prédákká!!
-Eddig is prédák voltunk, csak nem tudtunk róla...-sütötte le szemeit HeeGi
-Ez a véleményed?Csak ennyi?Most se gondolkozol...
-Mi az hogy most se!
-Jajj ne játsszad már, sosem gondolkozol, semmit sem gondolsz át.Sőt neked sosem kell.Mindig is SungTae gondolkodott...Amilyen civilben...olyan vagy akció közben is.Csak szórakozol,de ez most életre megy!Fogd már fel!
-Jajj, mintha neked annyira kellet volna.Azt hiszed egy zár kinyitása csak úgy hipp-hopp megy?! És még te mondod hogy életre megy?!Akkor közlöm hogy SungTae és DooNa élete is!Lehet hogy én nem "gondolkozom" ,de akkor most te tedd azt!
-Hogy lehetsz ennyire idióta?!Komolyan mondom még egy ilyen...és én...-kezdett bele MinMi ,de Kevin megtörte a csendet azzal hogy felborította a régi kis fa asztalkát mely előttük ácsorgott.S mely már oly régóta áll ott egyedül....Az asztalka eltört.Szétment az mely már idők óta összetartott.
-Elég legyen!Ti is így fogtok szétesni, ha nem tértek végre magatokhoz!Csak dobálóztok a szavakkal és bele sem gondoltok, hogy egyáltalán mit vágtok a másik fejéhez!
Kevin szinte már üvöltött.Arca enyhén vörös volt.Ez nem volt rá jellemző, még sohasem emelte fel a hangját senki ellen, főleg nem lányok ellen.De ez most kijött belőle, már nem bírta elviselni azt az értelmetlenségeket melyekkel dobálóztak.
-Sandeul, gyere!- szólt, s a fiú csak némán követte. A ház elé mentek.
MinMi és HeeGi csak némán ültek egymással szemben, lehajtott fejjel.

Junhyung mosogatott, DooNa csak némán ült az asztalnál.Kis idő elteltével...
-Hmm nem gondoltam volna hogy egy srác képes mosogatásra vetemedni...-arcán egy halvány mosoly látszott.
Junhyung csak halkan kuncogott egyet.
-Mert?
~Aish, hangosan gondolkodtam,..már megint...>~<
-Nah?
-Áhh semmi, csak hangosan gondolkodtam...
-Megint?
-Mi?Te hallottad?O.O
-Kellett?
-NEM!Határozottan NEM!
-Pedig nem úgy tűnt...-vont vállat még mindig mosolyogva
-Mi?o.o
-Csak hangosan gondolkodtam...
~Húú de ismerős ez a szöveg...-.-
Kis idő elteltével
DooNa a szobában szedte össze a ruháit és egyéb dolgait, meg amit még talált, mikor Joker beállított.
-Mégis mit csinálsz?-emelte fel kissé a hangját
-Amit látsz...pakolok.-válaszolt ugyan olyan hangnemben
-És megtudhatnám , hogy miért?
-Megkeresem a többieket.
-Nem teheted!
-És ugyan miért nem?
-Mert keresnek téged, titeket.
-Tudtommal WanDong megsérült, nem kel fel az egyhamar az ágyból.
-Azt hiszed nincs elég embere?
-Nem hinném hogy lépne...
-Akkor sem mehetsz el innen!
-De én akkor is elmegyek!
-Miért vagy az egyik pillanatban rendes, a másikban meg egy makacs és önfejű liba?!
-Makacs és önfejű liba?Mert aggódom a barátaim miatt.Meg amúgy is, neked ehhez semmi közöd.-s azzal a lendülettel elindult az ajtó fele ,de Junhyung bevágta azt és elállta az útját.
-Még hogy nincs közöm?Miattad árultam el őket!
-Miattam?
-Mármint, L-el, és miatta...vagyis miattatok.
-Ahh, értem. Akkor most megyek!
-Nem fogsz ezen az ajtón kilépni míg én azt nem mondom!-tekintete kissé ideges volt már.Majd megragadta DooNa kezét és az ágyra lökte.
-Mert különben? Mi lesz?Mit csinálsz?Hehh?- néma csend következett, de csak egy rövid időre.
-Yaaa!-kezdett bele DooNa kiabálásba de nem sok jutott ki a száján, ugyanis Junhyung foglalta azt el.Megcsókolta....Mikor elváltak egymástól...DooNa nem tudott megszólalni, csak kikerekedett szemekkel, teljesen vörösen bámult Junhyungra.
-Miért?-nyelt egy nagyot DooNa Joker válaszára várva
-Nem akarlak elveszíteni!
-Miért?
-Sz...szeretlek.
-Miért?
-Ha még egyszer meg...-kezdett bele, de nem tudta befejezni DooNa csókja miatt.
-Szeretlek...-súgta halkan oda, mire Junhyung újra megcsókolta. Így ültek az ágyon, szorosan egymáshoz.

Mikor újra kinyitottam a szemem, MyungSoo gyönyörű szemeivel találtam magam szemben, melyet egy enyhe,de kedves mosoly kísért.

Megszorítottam a kezét,majd újra lehunytam a szemem.
~Ez olyan mint egy álom.Kérlek ha kinyitom a szemem....ne tűnj el.Maradj velem.Félek...félek kinyitni. Ha ez egy álom, akkor nem akarok felébredni, félek...-a szemem összeszorítottam.Nem mertem kinyitni, de ekkor éreztem egy meleg kezet, mely végigsimít a homlokomon.
Kinyitottam a szemem és tudtam, hogy nem álom.Itt maradt velem.
-Köszönöm!-borultam a nyakába szipogva.
-Mi?
-Hogy itt vagy és nem hagytál el.Hogy fogod a kezem...még mindig.-ennél a kijelentésemnél még jobban megszorította.
-Nem hagylak magadra.Veled maradok.-fordított szembe magával és gyengéden megcsókolt.
-Már régen ettél, csinálok neked valamit.-kelt föl de, visszahúztam mert éreztem, hogy elengedi a kezem.
Visszafordult.Először lepett arccal, majd elmosolyodott.
-Segítesz?
-Ühhüm...-kivirult az arcom, így nem kellet elengednem a kezét, nem kellet eltávolodnom tőle.

-DooNa?!
-Hmm?
-Holnap megkeresem L-t. Vele van SungTae is, az biztos. De ígérj meg valamit!
-Bármit!
-Ki ne mozdulj innen!A ház elé sem menj, sehova!Kérlek.
-Rendben.,.és köszönöm!