-Nem tudom, nagyon remélem. Most ez az egy ami nagyon nem hiányzik.-támasztotta a falat Sandeul
-Én bízom bennük.Mind a négyükben...
-Most mit fogunk tenni?Megkeressük őket?
-Először is el kell rendeződni mindennek kettőjük között...-nézett be az ablakon Kevin
-És utána mi lesz?
-Majd kigondoljuk....
-Félek...-nagyot nyel Sandeul, nagy erő kellett hogy kimondja
-Akkor...-kezdett bele Kevin de nem tudta befejezni
-De mellettük maradok!
-Én is ugyanígy érzek...De a C4-ról beszélünk, ők megoldják, tudom.-mondatát egy enyhe kacaj kísérte
Már késő délután volt.
-Junhyung...?
-Hmm?
-Meg fogod találni?
-Biztosan!Ismerem MyungSoot , nem sok hely van ahova viheti.
-És mi lesz ha még előttünk megtalálják?-pattant fel DooNa
-Nyugalom, azok a helyeket biztos nem ismerik.Meg különben is MyungSoo nem vinné olyan helyre ahol megtalálnák őket.
-Ennyire bízol benne?Mi van ha elárul...?
-Úgy bízom benne, mint ahogy ti egymásban. És sosem árulna el. Se engem...se SungTae-t, együnket sem. Benne bízhatsz, és bennem és.
-Benned már bízok. -dőlt vissza az ágyra
-Ígérem, holnap találkozni fogsz vele.
-Köszönöm!-szorította meg a kezét
-Segítesz nekem pár dolgot előkeresni?
-Igen, de mit, minek?
-Pár fegyvert meg még egy kis biztosítékot hogy még véletlen se csússzon be semmilyen hiba holnap.
-Rendben!
-MyungSoo tudnál adni egy térképet?
-Minek?-értetlenkedett
-Csak megakarok nézni pár dolgot...
-Ahogy gondolod.- vont vállat majd fötörészni kezdett az egyik szekrényben
-Tessék, csak ezt találtam.
-Köszi, és ja...ömm még egy filcet is tudnál adni?
-Persze...-újra kotorni kezdett, majd egy piros filcet passzolt oda
-Oké, akkor először is mutasd meg hogy mi most hol lehetünk.-néztem a térképet
-Körülbelül itt...-mutatott egy erdős területnek jelölt helyre. Bekarikáztam.
-Nem tudod hogy hol van WanDong rejtekhelye?
-Azt nem....Ő nem ott volt ahol mi.Csak néha jelent meg.
-Akkor azt a helyet mutasd!
Egy üres területre mutatott a város után több km-re. Ezt is bekarikáztam. És vele együtt annak a raktárépületnek is helyét.
-Azt nem tudod hova mehetett Junhyung és DooNa?
-Két tippem van!-mutatott rá két egymástól távolabb lévő pontra.
-Hmm...az egyik egész közel van hozzánk.-vettem alaposabban szemügyre a helyek fekvését
-Megnézzük?-kérdezte
-Ühhüm., de először is még MinMit és HeeGit kell bejelölni.
-Van tipped?
-Szerintem egy helyen vannak, és azt is tudom, hogy hol.
-Ennyire biztos vagy benne?
-Van egy kis ház....ahol megismerkedünk.
-Hmm?
-Még kisebbek voltunk. DooNával épp menekültünk, kb minden elől, mikor odaértünk egy kis házhoz az erdőben. Fáradtak voltunk. Benyitottunk...
-Nem féltetek?
-Félni?Ugyan, nem érdekelt minket. Ha azt a mészárlást túléltük, akkor egy kis háztól nem ijedünk meg. Igazából az se érdekelt hogyha ott megölnek minket. Így bementünk.Már akkor észrevettük hogy vannak ott. Tudtuk hogy elbújtak, mert megijedtek és azért , vagy teljesen más szándékuk volt. Furdalt a kíváncsiság, hátha mégis jó emberek vannak itt. Vagyis ebben reménykedtünk, de milyen ép elméjű ember él mindentől távol az erdőben ? hmm...De mi pozitívak voltunk, azt hiszem.
-És mi történt?- MyungSoo arca olyan volt mint egy kisgyereké egy mese hallgatása közben.Nagyon édes volt ^^
-Ennyire érdekel?-mosolyodtam el
-SungTae!-"ugrott a nyakamba". Na igen, előjött a kisgyerek éne ami egyszerűen imádnivaló >w<
-Jól van na!... Szóval felmerészkedtünk az emeletre.Üres volt, de ekkor a földszintről hallottunk valami csörömpölést. Lassan és óvatosan lementünk. Egyszer két velünk nagyjából egykorú lánnyal találtuk magunkat szemben, vagyis inkább a pisztolyaikkal.Ők meg a mienkkel. Egy darabig még úgy álltunk, míg végül MinMi megszólalt.Ekkor törtek ránk.Pár kiránduló részeg fazon.Igen, mert arra is csak a részegek túrázok mennek. Csak bajt kevertek, betörték az ablakot és minket is elakartak kapni. Nem is ismertük egymást de védtük a másikat, és mintha tudtuk volna mit akar a másik. Sikeresen kiüldöztük őket. Ez volt az első "akciónk" együtt. Az egyikük válla megsérült, HeeGi volt. Én meg észre sem vettem és már kötöztem is a sebét. Mindent elmondtuk egymásnak.Így kezdődött minden...-sóhajtottam egy nagyot, melyet kissé nehezített MyungSoo szorosan ölelő karjai.
-És elképzelhető hogy eljutottak odáig?
-Igen. Csak ott lehetnek. Más helyről nem tudok.-karikáztam be az utolsó helyszínt.
-Huhh mennyi karika!-vette kezébe a térképet. - És mi lesz az első?
-DooNáék. Az egyik lehetséges hely van a legközelebb. Talán ott lesznek. Utána megyünk a többiekért!
-És utána?
-Utána...-fejem magától előredőlt, megdermedtem.Minden eszembe jutott.Az egész testem libabőrös lett.
-SungTae, jól van, nyugi.Ne haragudj....most ne is gondolkodj....
Szorosan magához húzott. A szívverése, a melegsége teljesen lenyugtatott
-Re...rendben vagyok. Indulhatunk...
-Most?Most már nem....
-Mi?Miért nem?
-Már sötét van. Majd holnap mikor világos van.
Csak egyetértően bólintottam. ~Hmm észre sem vettem hogy már ennyi az idő....milyen hamar elment.
-Gondolkozzál mert ésszerűen!-kiáltott rá MinMi
-Én azt csinálom ,de te folyton csak akadékoskodsz!
-Fejezzétek már be!-rontottak be a fiúk
-Rendben befejezzük mi. Eldöntjük ki a jobb.Úgy mint régen.-egy pökhendi félmosoly ült ki MinMi arcára
-Rendben, benne vagyok.
Mind a ketten felrohantak az emeletre
-Hát ezek meg?Mi ez a zörgés?Mit csinálnak?-kíváncsiskodott Sandeul
Ekkor abbamaradt a zörgés.A lányok jöttel lefele kezükben...
-Puska?....Nem, ugye nem arra készültök?
-Nyugalom ez csak egy kis paintball meccs lesz.-legyintett HeeGi
-De így is csípni fog, mivel egyikünkön sem lesz védő felszerelés.
-De...-kezdett bele Sandeul de Kevin leállította
-Talán így megnyugszanak....
Elkezdődött....a találatok melyek célba értek ,csíptek...fájdalmas volt.Szinte minden egyes lövéssel egy kritizálás is repült. Kiadtak magukból mindent, mindent ami a szívüket nyomta. Tele voltak színes festékekkel....Csak a lőszer elfogyása állította meg őket.Kidőltek egymás mellett a fűben.
-MinMi!-kezdett el sírni HeeGi, mire MinMi csak összeborzolta a lány haját
-Rendben van, nyugalom.
-MinMi..
-Hmm?
-Legközelebb ne este játsszuk le, túl sötét van...a lámpák annyira nem világítják be a helyet.
-Kár, pedig olyan szépek a csillagok...
