31.rész

Úgy éreztem hogy a következő nap reggele nem akar eljönni, mintha nem is telt volna az idő. Hiába néztem az órát, ami nekem óráknak tűnt, azok valójában percek voltak. Kínzott az éjszaka. Kínzott a saját tehetetlenségem, és hibáim melyek álmomban kísértettek. Csak csendben imádkoztam, hogy minél előbb eljöjjön a reggel, mely talán reményt hoz, vagy legalábbis szívemet megnyugtatja.

-Ő legalább tud aludni.-néztem a kanapén aló Myungsoot. Mélyen aludhatott, ami rá s fért, hisz az elmúlt 24 órában nagyrészt miattam aggódott. Szívem szerint rögtön elindultam volna a bekarikázott helyre felkutatni őket, de megígértem neki, hogy másnap világosban indulunk.Aggódott ő eleget, nem akartam tovább terhelni. De jobb is így, hisz akárhányszor kinéztem az ablakon megijesztett a sötétség. Mintha arra várna valami ,hogy a leggyengébb pillanatomba elvegye tőlem a számomra legfontosabbakat. Egyszer már sikerült neki, szívemben legfontosabb helyet betöltő embert vette el, azt akiért az életemet is odaadtam volna, sőt ha tehetném még most is. De fordítva sikerült. A szívem apró darabokban hever, fájdalmasabb mint bármilyen sérülés. Hiába próbálja a Myungsoo meggyógyítani.....ezt lehetetlen. Semmi sem tartja össze. A gondolat, hogy Doonaék életben lehetnek tart csak össze engem, különben szétesnék. Ha ők nincsenek többé, akkor nincs senkim, egyedül vagyok, csak a tudat marad ,hogy hagytam elveszni azokat akikért küzdöttem és csak én nyamvadt ,értéktelen életem maradt meg, aminek nélkülük saját magam vetek véget. Ezt eldöntöttem. Myungsso túl tenné magát rajta, hisz nincs köztünk olyan kötelék. Ezt is el kéne szakítani, mielőtt még erősebb lenne, enélkül is van pár, amit még így sem tudok rendesen megóvni.

-Ilyen érzések...azt hiszem megbuktam ebben a "szakmában". Túl sokat néztem ki magamból... és tessék itt a büntetés a túlzott önbizalmam miatt...hah...szánalmasan festhetek..

-Talán a következő életünk megint találkozunk, csak jobb körülmények között....talán...- szemeim kezdtek már csukódni. Vajon ha örökre lecsukódna.....gyáva, ez már tényleg szánalmas. Utálom magam.

-Nem fekszel le?-jött be az ajtón Junhyung

-A-a , nem hinném hogy el tudnék most aludni.-húzta el a függönyt Doona - Ijesztő ,hogy nincsenek mellettem. Túl csendes minden, velük meg minden olyan zajos. Néha idegesítőnek találtam, de most nagyon hiányzik a hangzavar.

-Szeretnéd, hogy visongjak?

-Ha megy 3féle női hangon akkor csak tessék ,ne tartsd vissza. Én figyelek.

-Akkor azt hiszem visszamondom a felajánlást, ennyire profi nem vagyok.

-Ühhüm...

-Tényleg feküdje le! Jól tudod,hogy ha fáradt leszel, nem tudsz majd tisztán gondolkodni. és ez az amire most a legkevésbé szükségünk van! Úgyhogy elég az önsajnálkozó dolgokból!Nem kell depressziózni...

-És megint kezded....néha tényleg elgondolkozok azon ,hogy vannak-e érzéseid egyáltalán....

-Vannak, képzeld el. Csak hogy tudd, én ilyen esetekben az eszemet használom, te is kipróbálhatnád!

-Köszönöm a jó tanácsot...hah

-Ha ilyen pillanatokban nem a józan eszemre hallgatnék, ki tudja mi következne be. A gyenge szív ilyenkor használhatatlan, te is felfoghatnád, de te..

-Tudod mit? ...Fogd be végre! Semmi kedvem az okoskodásaidat hallgatni, kuvára elegem van az érzéketlenségedből...

-Fejezd be!- csattant a pofon Doona arcán. - Nem fogod fel a dolgokat. Majd holnap, ha lenyugodtál akkor beszélhetünk, most aludj!- vágta be maga mögött az ajtót

-Már azt se tudom , hogy mi fáj jobban. A pofon vagy amiket mondott...főleg, hogy igaza van...

Másnap reggel

Junhyung a konyhában ügyködött. A nap fénye már-már bántó módon világította be az egész teret.Minden apró, szálló porszemet átvilágított.

-Ömm, figy...

-Lenyugodtál?

-Igen, és bocsánat a tegnap estiért. Igazad volt, mindenben.- lehajtott fejjel ült le Doona

-Én is bocsánatot kérek, elég nyers voltam

-Ü-ü , erre volt szükségem, legalább észbe kaptam.

-Értem, tessék idd meg, ez majd jót tesz.

-Köszönöm.

-És van valami terved?

-Mit tenne Sungtae?

-Hmm?

-A-a semmi, csak arra gondoltam ,hogy ő mit csinálna ilyen helyzetben. Eddig az ilyen "mi legyen a következő lépés dolgokat" általában ráhagytuk. Így visszagondolva, azt hiszem ez nagy teher lehetett neki. Hisz ha bukott volna a terv, akkor magára vette volna...Mekkora hülyék voltunk, biztos nehéz volt neki, mindent figyelembe venni....Basszus és ez is csak ilyen helyzetben jut eszembe...!

-Nem hinném, hogy teherként gondolt rá. Az eddigiek alapján biztosra veszem hogy nagyon bízik bennetek, és számít rátok, ahogy ti is rá. Azt hiszem ez mindannyiótokban kölcsönös. 

-Pont mint te és L?

-Igen.

-Aggódsz érte?

-Bízom benne, legyen ennyi elég.

-Nekem is ezt kell. Bízni bennük.Tudom ,hogy erősek.

-Indulhatunk?Minden rendben?- néztem vissza Myungsoora

-Igen, velem igen. De te? Kipihented magad?

-Nyugalom, most már teljesen tiszta a fejem. Most ők az elsők, egyéb felesleges érzelmekre nincs szükségem. Úgyhogy induljunk el végre...

30.rész

-Vajon már kibékültek?-bámulta a kéklő eget Kevin
-Nem tudom, nagyon remélem. Most ez az egy ami nagyon nem hiányzik.-támasztotta a falat Sandeul
-Én bízom bennük.Mind a négyükben...
-Most mit fogunk tenni?Megkeressük őket?
-Először is el kell rendeződni mindennek kettőjük között...-nézett be az ablakon Kevin
-És utána mi lesz?
-Majd kigondoljuk....
-Félek...-nagyot nyel Sandeul, nagy erő kellett hogy kimondja
-Akkor...-kezdett bele Kevin de nem tudta befejezni
-De mellettük maradok!
-Én is ugyanígy érzek...De a C4-ról beszélünk, ők megoldják, tudom.-mondatát egy enyhe kacaj kísérte

Már késő délután volt.
-Junhyung...?
-Hmm?
-Meg fogod találni?
-Biztosan!Ismerem MyungSoot , nem sok hely van ahova viheti.
-És mi lesz ha még előttünk megtalálják?-pattant fel DooNa
-Nyugalom, azok a helyeket biztos nem ismerik.Meg különben is MyungSoo nem vinné olyan helyre ahol megtalálnák őket.
-Ennyire bízol benne?Mi van ha elárul...?
-Úgy bízom benne, mint ahogy ti egymásban. És sosem árulna el. Se engem...se SungTae-t, együnket sem. Benne bízhatsz, és bennem és.
-Benned már bízok. -dőlt vissza az ágyra
-Ígérem, holnap találkozni fogsz vele.
-Köszönöm!-szorította meg a kezét
-Segítesz nekem pár dolgot előkeresni?
-Igen, de mit, minek?
-Pár fegyvert meg még egy kis biztosítékot hogy még véletlen se csússzon be semmilyen hiba holnap.
-Rendben!

-MyungSoo tudnál adni egy térképet?
-Minek?-értetlenkedett
-Csak megakarok nézni pár dolgot...
-Ahogy gondolod.- vont vállat majd fötörészni kezdett az egyik szekrényben
-Tessék, csak ezt találtam.
-Köszi, és ja...ömm még egy filcet is tudnál adni?
-Persze...-újra kotorni kezdett, majd egy piros filcet passzolt oda
-Oké, akkor először is mutasd meg hogy mi most hol lehetünk.-néztem a térképet
-Körülbelül itt...-mutatott egy erdős területnek jelölt helyre. Bekarikáztam.
-Nem tudod hogy hol van WanDong rejtekhelye?
-Azt nem....Ő nem ott volt ahol mi.Csak néha jelent meg.
-Akkor azt a helyet mutasd!
Egy üres területre mutatott a város után több km-re. Ezt is bekarikáztam. És vele együtt annak a raktárépületnek is helyét.
-Azt nem tudod hova mehetett Junhyung és DooNa?
-Két tippem van!-mutatott rá két egymástól távolabb lévő pontra.
-Hmm...az egyik egész közel van hozzánk.-vettem alaposabban szemügyre a helyek fekvését
-Megnézzük?-kérdezte
-Ühhüm., de először is még MinMit és HeeGit kell bejelölni.
-Van tipped?
-Szerintem egy helyen vannak, és azt is tudom, hogy hol.
-Ennyire biztos vagy benne?
-Van egy kis ház....ahol megismerkedünk.
-Hmm?
-Még kisebbek voltunk. DooNával épp menekültünk, kb minden elől, mikor odaértünk egy kis házhoz az erdőben. Fáradtak voltunk. Benyitottunk...
-Nem féltetek?
-Félni?Ugyan, nem érdekelt minket. Ha azt a mészárlást túléltük, akkor egy kis háztól nem ijedünk meg. Igazából az se érdekelt hogyha ott megölnek minket. Így bementünk.Már akkor észrevettük hogy vannak ott. Tudtuk hogy elbújtak, mert megijedtek és azért , vagy teljesen más szándékuk volt. Furdalt a kíváncsiság, hátha mégis jó emberek vannak itt. Vagyis ebben reménykedtünk, de milyen ép elméjű ember él mindentől távol az erdőben ? hmm...De mi pozitívak voltunk, azt hiszem.
-És mi történt?- MyungSoo arca olyan volt mint egy kisgyereké egy mese hallgatása közben.Nagyon édes volt ^^
-Ennyire érdekel?-mosolyodtam el
-SungTae!-"ugrott a nyakamba". Na igen, előjött a kisgyerek éne ami egyszerűen imádnivaló >w<
-Jól van na!... Szóval felmerészkedtünk az emeletre.Üres volt, de ekkor a földszintről hallottunk valami csörömpölést. Lassan és óvatosan lementünk. Egyszer két velünk nagyjából egykorú lánnyal találtuk magunkat szemben, vagyis inkább a pisztolyaikkal.Ők meg a mienkkel. Egy darabig még úgy álltunk, míg végül MinMi megszólalt.Ekkor törtek ránk.Pár kiránduló részeg fazon.Igen, mert arra is csak a részegek túrázok mennek. Csak bajt kevertek, betörték az ablakot és minket is elakartak kapni. Nem is ismertük egymást de védtük a másikat, és mintha tudtuk volna mit akar a másik. Sikeresen kiüldöztük őket. Ez volt az első "akciónk" együtt. Az egyikük válla megsérült, HeeGi volt. Én meg észre sem vettem és már kötöztem is a sebét. Mindent elmondtuk egymásnak.Így kezdődött minden...-sóhajtottam egy nagyot, melyet kissé nehezített MyungSoo szorosan ölelő karjai.
-És elképzelhető hogy eljutottak odáig?
-Igen. Csak ott lehetnek. Más helyről nem tudok.-karikáztam be az utolsó helyszínt.
-Huhh mennyi karika!-vette kezébe a térképet. - És mi lesz az első?
-DooNáék. Az egyik lehetséges hely van a legközelebb. Talán ott lesznek. Utána megyünk a többiekért!
-És utána?
-Utána...-fejem magától előredőlt, megdermedtem.Minden eszembe jutott.Az egész testem libabőrös lett.
-SungTae, jól van, nyugi.Ne haragudj....most ne is gondolkodj....
Szorosan magához húzott. A szívverése, a melegsége teljesen lenyugtatott
-Re...rendben vagyok. Indulhatunk...
-Most?Most már nem....
-Mi?Miért nem?
-Már sötét van. Majd holnap mikor világos van.
Csak egyetértően bólintottam. ~Hmm észre sem vettem hogy már ennyi az idő....milyen hamar elment.

-Gondolkozzál mert ésszerűen!-kiáltott rá MinMi
-Én azt csinálom ,de te folyton csak akadékoskodsz!
-Fejezzétek már be!-rontottak be a fiúk
-Rendben befejezzük mi. Eldöntjük ki a jobb.Úgy mint régen.-egy pökhendi félmosoly ült ki MinMi arcára
-Rendben, benne vagyok.
Mind a ketten felrohantak az emeletre
-Hát ezek meg?Mi ez a zörgés?Mit csinálnak?-kíváncsiskodott  Sandeul
Ekkor abbamaradt a zörgés.A lányok jöttel lefele kezükben...
-Puska?....Nem, ugye nem arra készültök?
-Nyugalom ez csak egy kis paintball meccs lesz.-legyintett HeeGi
-De így is csípni fog, mivel egyikünkön sem lesz védő felszerelés.
-De...-kezdett bele Sandeul de Kevin leállította
-Talán így megnyugszanak....
Elkezdődött....a találatok melyek célba értek ,csíptek...fájdalmas volt.Szinte minden egyes lövéssel egy kritizálás is repült. Kiadtak magukból mindent, mindent ami a szívüket nyomta. Tele voltak színes festékekkel....Csak a lőszer elfogyása állította meg őket.Kidőltek egymás mellett a fűben.
-MinMi!-kezdett el sírni HeeGi, mire MinMi csak összeborzolta a lány haját
-Rendben van, nyugalom.
-MinMi..
-Hmm?
-Legközelebb ne este játsszuk le, túl sötét van...a lámpák annyira nem világítják be a helyet.
-Kár, pedig olyan szépek a csillagok...

29.rész

Sandeul kérdésére a csend még annál is csendesebbnek és nyomasztóbbnak tűnt.Feleletet egyik sem adott, csak ültek a teát nézve mely lassan gőzölgött felfele.Kijutni nem tudott, csak lassan, csendesen nekiütközött a plafonnak és észrevétlenül eltűnt.
-Meg kell keresünk őket!-hangzott az egyértelmű válasz egyenesen HeeGi szájából.
-És azt hogy gondoltad?!-MinMi válaszában egy kis ellentét hallatszott.
-Ezt én is kérdezhetném?Nem ez lenne az első dolgunk?
-Megöletni magunkat?!
-Mi?
-Jól hallod!Ha nem tűnne fel, ki akarnak nyírni minket! Most csak ketten vagyunk akik értenek a fegyverhez, ők meg...ők csak veszélyben lennének.-mutatott a fiúkra, kikelve magából, majd folytatta. -És ha nem vennéd észre, tegnap volt ez az egész!Úgy tűnik neked hogy itt mindenki full-ra egészséges?Szerinted nem vadásznak ránk?! Észrevehetnéd hogy a vadászokból váltunk prédákká!!
-Eddig is prédák voltunk, csak nem tudtunk róla...-sütötte le szemeit HeeGi
-Ez a véleményed?Csak ennyi?Most se gondolkozol...
-Mi az hogy most se!
-Jajj ne játsszad már, sosem gondolkozol, semmit sem gondolsz át.Sőt neked sosem kell.Mindig is SungTae gondolkodott...Amilyen civilben...olyan vagy akció közben is.Csak szórakozol,de ez most életre megy!Fogd már fel!
-Jajj, mintha neked annyira kellet volna.Azt hiszed egy zár kinyitása csak úgy hipp-hopp megy?! És még te mondod hogy életre megy?!Akkor közlöm hogy SungTae és DooNa élete is!Lehet hogy én nem "gondolkozom" ,de akkor most te tedd azt!
-Hogy lehetsz ennyire idióta?!Komolyan mondom még egy ilyen...és én...-kezdett bele MinMi ,de Kevin megtörte a csendet azzal hogy felborította a régi kis fa asztalkát mely előttük ácsorgott.S mely már oly régóta áll ott egyedül....Az asztalka eltört.Szétment az mely már idők óta összetartott.
-Elég legyen!Ti is így fogtok szétesni, ha nem tértek végre magatokhoz!Csak dobálóztok a szavakkal és bele sem gondoltok, hogy egyáltalán mit vágtok a másik fejéhez!
Kevin szinte már üvöltött.Arca enyhén vörös volt.Ez nem volt rá jellemző, még sohasem emelte fel a hangját senki ellen, főleg nem lányok ellen.De ez most kijött belőle, már nem bírta elviselni azt az értelmetlenségeket melyekkel dobálóztak.
-Sandeul, gyere!- szólt, s a fiú csak némán követte. A ház elé mentek.
MinMi és HeeGi csak némán ültek egymással szemben, lehajtott fejjel.

Junhyung mosogatott, DooNa csak némán ült az asztalnál.Kis idő elteltével...
-Hmm nem gondoltam volna hogy egy srác képes mosogatásra vetemedni...-arcán egy halvány mosoly látszott.
Junhyung csak halkan kuncogott egyet.
-Mert?
~Aish, hangosan gondolkodtam,..már megint...>~<
-Nah?
-Áhh semmi, csak hangosan gondolkodtam...
-Megint?
-Mi?Te hallottad?O.O
-Kellett?
-NEM!Határozottan NEM!
-Pedig nem úgy tűnt...-vont vállat még mindig mosolyogva
-Mi?o.o
-Csak hangosan gondolkodtam...
~Húú de ismerős ez a szöveg...-.-
Kis idő elteltével
DooNa a szobában szedte össze a ruháit és egyéb dolgait, meg amit még talált, mikor Joker beállított.
-Mégis mit csinálsz?-emelte fel kissé a hangját
-Amit látsz...pakolok.-válaszolt ugyan olyan hangnemben
-És megtudhatnám , hogy miért?
-Megkeresem a többieket.
-Nem teheted!
-És ugyan miért nem?
-Mert keresnek téged, titeket.
-Tudtommal WanDong megsérült, nem kel fel az egyhamar az ágyból.
-Azt hiszed nincs elég embere?
-Nem hinném hogy lépne...
-Akkor sem mehetsz el innen!
-De én akkor is elmegyek!
-Miért vagy az egyik pillanatban rendes, a másikban meg egy makacs és önfejű liba?!
-Makacs és önfejű liba?Mert aggódom a barátaim miatt.Meg amúgy is, neked ehhez semmi közöd.-s azzal a lendülettel elindult az ajtó fele ,de Junhyung bevágta azt és elállta az útját.
-Még hogy nincs közöm?Miattad árultam el őket!
-Miattam?
-Mármint, L-el, és miatta...vagyis miattatok.
-Ahh, értem. Akkor most megyek!
-Nem fogsz ezen az ajtón kilépni míg én azt nem mondom!-tekintete kissé ideges volt már.Majd megragadta DooNa kezét és az ágyra lökte.
-Mert különben? Mi lesz?Mit csinálsz?Hehh?- néma csend következett, de csak egy rövid időre.
-Yaaa!-kezdett bele DooNa kiabálásba de nem sok jutott ki a száján, ugyanis Junhyung foglalta azt el.Megcsókolta....Mikor elváltak egymástól...DooNa nem tudott megszólalni, csak kikerekedett szemekkel, teljesen vörösen bámult Junhyungra.
-Miért?-nyelt egy nagyot DooNa Joker válaszára várva
-Nem akarlak elveszíteni!
-Miért?
-Sz...szeretlek.
-Miért?
-Ha még egyszer meg...-kezdett bele, de nem tudta befejezni DooNa csókja miatt.
-Szeretlek...-súgta halkan oda, mire Junhyung újra megcsókolta. Így ültek az ágyon, szorosan egymáshoz.

Mikor újra kinyitottam a szemem, MyungSoo gyönyörű szemeivel találtam magam szemben, melyet egy enyhe,de kedves mosoly kísért.

Megszorítottam a kezét,majd újra lehunytam a szemem.
~Ez olyan mint egy álom.Kérlek ha kinyitom a szemem....ne tűnj el.Maradj velem.Félek...félek kinyitni. Ha ez egy álom, akkor nem akarok felébredni, félek...-a szemem összeszorítottam.Nem mertem kinyitni, de ekkor éreztem egy meleg kezet, mely végigsimít a homlokomon.
Kinyitottam a szemem és tudtam, hogy nem álom.Itt maradt velem.
-Köszönöm!-borultam a nyakába szipogva.
-Mi?
-Hogy itt vagy és nem hagytál el.Hogy fogod a kezem...még mindig.-ennél a kijelentésemnél még jobban megszorította.
-Nem hagylak magadra.Veled maradok.-fordított szembe magával és gyengéden megcsókolt.
-Már régen ettél, csinálok neked valamit.-kelt föl de, visszahúztam mert éreztem, hogy elengedi a kezem.
Visszafordult.Először lepett arccal, majd elmosolyodott.
-Segítesz?
-Ühhüm...-kivirult az arcom, így nem kellet elengednem a kezét, nem kellet eltávolodnom tőle.

-DooNa?!
-Hmm?
-Holnap megkeresem L-t. Vele van SungTae is, az biztos. De ígérj meg valamit!
-Bármit!
-Ki ne mozdulj innen!A ház elé sem menj, sehova!Kérlek.
-Rendben.,.és köszönöm!

28.rész

MyungSoo karjai közt álomba sírtam magam...s ő közben egy kanapéra fektetett

*MyungSoo* 

-Miért szenvedsz ennyit?...Miért szenved mindenki ennyit..?Miért?Mikor lesz már vége ennek az egésznek?!A bosszú, a büszkeség,  miért győz? Sokkal egyszerűbb lenne, ha nem ezekbe a családokba születtünk volna,...akkor talán máshogy ismertük volna meg egymást.Bár nem tudom lett-e volna esélyem Wooyoung ellen...Részben örülök hogy már nincsen itt...*szipp szipp* ugye milyen gonosz vagyok?! De így legalább én védhetlek meg...És már megint csak magamra gondolok, nem arra hogy...

*SungTae*

Arra ébredtem hogy valami melegség járja át a hideg kezem.Mikor kinyitottam a szemem s oldalra fordultam, MyungSoo könnyes, fáradt, de édes arcát pillantottam meg.A földön ülve aludt és feje meg a kanapé egy kis részén.A keze még mindig fogta az enyémet, szorította, de még mindig aludt.Nem akartam felkelteni, se innen elmenni se, hisz ha a kezemet nem szorítja, nem tudom mi lesz vele...és velem.Ráterítettem az egyik pokrócot amivel betakart, majd felé fordultam, megszorítottam a kezét, s újra lehunytam a szemem.
HeeGi és Kevin a konyhában motoszkáltak...
-Itt csak tea van.-szedte le a polcról HeeGi és nézegette
-Mi az?Baj van?
-Epres, ez SungTae kedvence.Érdekes, csak akkor issza meg ha DooNa csinálja meg neki.Mástól nem issza meg, sőt még ha maga csinálja sem.Akkor csak nézi egy darabig, majd kiönti vagy odahozza nekünk.
-Nyugalom!Minden rendben lesz.Ne aggódj ennyire miattuk, nem tesz jó neked.Meg amúgy is, hogy ismered te őket?Szerinted el tudnak bánni velük?-mosolyogva ölelte át Kevin
-Tudom, igazad van.Nem bízok a képességeikben.
-HeeGi?-hallatszott egy kómás hang
-MinMi!-fordult oda HeeGi.Odarohant és szorosan megölelte.
-Minek sírsz?Hmm?
-Csak úgy!
-Te butus!-simizte a fejét
Közben...
-Áhh miért gondolok ilyenekre?!>.<" Soha nem fordulhat elő ilyen...Hisz meg akartak ölni, igen ezaz, tehát kilőve.De akkor is, de várjunk!Hisz megmentett, ha még mindig meg akarna ölni akkor már megtette volna rég...sőt akkor nem is ment meg.Tehát akkor nem is lenne baj...hmm.!De nem!Hisz szinte nem is ismerem, sőt...Meg amúgy is, ő soha nem gondolna ilyenre, meg a lányok mit mondanának?!Totál halál.T.T-járkált ide-oda a szobában DooNa...-De ha egyszer annyira...a
-Annyira?oO-állt meg az ajtóban Junhyung
-Mi...? O.O"- és igen, ebben a pillanatban esett egy szép nagyot.
-DooNa jól vagy?!-rohan oda hozzá Junhyung és rögtön vizsgálgatni kezdte
-Áááú!A fejem, ez fájt nagyon T-T...
-Chh..miért nem figyelsz oda?!Gyere le, majd teszek rá tapaszt, meg amúgyis kész a kaja.
-Köszi...
-Amúgy kivel beszélgettél vagyis inkább mit?
-Senkivel semmit!o.o"
-Nekem nem úgy tűnt!
-Semmit senkivel!
-Ha te mondod,na de gyere enni.És még a fejed is be kell ragasztani...-rázta a fejét Junhyung
Kimentek a konyhába enni és beragasztották DooNa fején a sebet.
........Eközben........
-Song úr!
-Mit akar?
-Jöttem átkötni a sebét.
-Azt ajánlom, hogy figyeljen oda.Gondolom nem akarja úgy végezni mint a másik.!Csak foltot hagyna...
-Odafigyelek!-s elkezdte
-WanDong!
-Mi van?Mit tudtál meg?
-Nem sokat.Ismeretlen helyszínen tartózkodnak.
-A francba...
-De külön vannak.Mind másfele menekült és nem is együtt.
-Lehet hogy már együtt vannak.
-Nem hinném, nem sok esélye van annak.Szinte mindegyik megsérült és gondolom fáradtak is és bánatosak.
-Milyen gyenge emberek!Szánalmas...az ilyentől kapok hányingert.És Jokerral és L-el mi van?
-Egyértelműen árulók....
-Átkozottak!Ezért még nagyon meg fognak fizetni!
-És mi a terved?
-Először is szedd össze az embereket...akikben teljesen meg lehet bízni.Szól Hunter-nek is...
-Őt is beveted?
-Eléggé feldühítettek...
-Végeztem uram!
-Rendben...most takarodjon!-kiáltott rá
Elindult...s mikor már majdnem odaért az ajtóhoz
-Várjon csak!
-Igen?-fordult meg
-Viszlát!-egy gyors mozdulattal előrántotta pisztolyt és lelőtte
-Ezt most miért?
-Idegesített a pofája...Na hol is tartottam?
.......
-Héjj Bae!
-Hmm?
-Miért bújod annyira azt az aktát?Mit találtál?Hahó?!
-Megtaláltam!-kiáltott fel hangosan
-Mit?
-Tudtam én hogy valahol hallottam valamit!
-Na de mond már, hogy mit!
-Azt hogy azon a helyen mi volt évekkel ezelőtt!
-Hmm?
......
-MinMi!
-Hmm?Mi az?
-Korog a hasam...T-T...-mutogatott a pocijára HeeGi
-És találtatok valamit?
-Szerinted?Már mióta nem volt itt senki!
-Jó, na...!..:D
-De találtunk!-kiáltott Kevin a konyhából
-És mit?oO"-lepődött meg HeeGi
-Epres teát!-kiáltott vissza
-Jaa tényleg...^^"
-Epres...-mosolyodott el MinMi
-Ühhüm...-bólintott majd odadőlt hozzá HeeGi
-Találtunk kristály cukrot!-kiáltott Sandeul
-Szerintem az inkább már csak por...-nevetett MinMi
A fiúk megcsinálták a teát, majd lassan elszürcsölgették.
-És most mit fogunk csinálni?Hová megyünk?-törte meg a csendet Sandeul

27.rész

~SungTae!SungTae...kelj fel.Ébredj..-szólongatott valaki lágy hangon
~Hmm?.....Wooyoung?..Aludni akarok..
~Gyere...most ne aludj.Menjünk el együtt sétálni..
~Hát....ha már ilyen szépen mondod...-mosolyodtam el,majd megöleltem...
Minden fehér volt...a fal,a föld,az ajtó és az ágy...Az ablakon keresztül a nap vakított az amúgyis világos szobába..
Mikor kiléptünk az ajtón...egy virágos mező hevert előttünk...mögötte egy magas sövény közötte ösvénnyel...
~Gyere menjünk....-indult el
~Wooyoung várj!Ne menj olyan lassan...
~Siess..-fordult hátra majd rohanni kezdett az ösvénybe..
~Ne fuss...-rohantam utána...de már elfutott...nem láttam az ösvényen...Futottam tovább~Egy ajtó?Biztos bement,máshova nem tudott.
Miután beléptem...láttam hogy a szoba tele van fehér függönyökkel,anyagokkal aggatva.

 ~Hahó...Wooyoung merre vagy?Ez nem vicces gyere elő!....-vittem ide-oda a tekintetem hátra ráakad...de nem...~Tovább kell mennem...
Kiértem a fehér "rengetegből"...
~Egy újabb ajtó...

~Wooyoung!Ha most nem jössz elő én itt hagylak....-vettem elő a durci modort hátha előjön...de semmi...tovább mentem
~SungTae!Erre!-kiáltott
~Wooyoung?..-majd rohanni kezdtem a hang irányába..Sötétt lett minden...csak tapogatóztam
~Egy kilincs!-fogtam majd majd kinyitottam...Mikor kiléptem egy régi raktár épület udvarán találtam magam...pont olyan..olyan mint....az...
~SungTae...végre ideértél...-mosolyodott el felém fordulva
~Gyere...menjünk innen...eleget sétáltunk..Kérlek..-indultam el felé
~Sajnálom...de tudd,mindig vigyázni fogok rád...-hirtelen könnyes lett a szeme..és csak nézett rám szomorú tekintettel
~Ne...-kezdtem bele...Ekkor minden sötét lett....csak egy lövést hallottam~Mi volt ez?...-amint ezt kimondtam újra világos lett...de Wooyoung ott feküdt a földön..úgy...ugyanúgy...véresen...meglőve...
Mikor kinyitottam a szemem....

.....csak a könnyem folyt...

-Wooyoung...hiányzol....

Egy darabig még feküdtem...majd elkezdtem gondolkodni..Lassan felültem,majd körbenéztem a szobában,pont úgy mint abban az álomban,csak Ő nem ült mellettem az ágy szélén....Nem sokra emlékszem....csak arra az egyre,teljesen tisztán..

Felálltam és elindultam...Mikor az ajtóhoz értem...hirtelen

-Mi volt ez?...Olyan..fura...meleg érzés....-kaptam oda a szívemhez kezem

....ekkor mintha egy kis fény...egy fény lebegne előttem...egészen pici.....Követni kezdtem

Maga a folyosó sötét volt...csak az ablakon beszűrődő fény világított...és az a kis fény mely melegséggel tölt el...

-Mi lehet ez?..-elakartam kapni....

                                                                                                                   ...de nem ment...
Tovább mentem...csak követtem a fényt....





-Olyan érzésem van mintha bízhatnék benne...mintha ismerném....

Hirtelen felgyorsult....

-Várj!Nem menj el!-rohantam utána...-Ne hagyj el újra!...

Egy kis nappali szerűségbe érkeztem...

-Hogy érzed magad?-ült nekem háttal

-MyungSoo....-de ebben a pillanatban sírva a földre rogytam

Nem láttam a könnyektől....de éreztem hogy megölel

-Nyugalom...minden rendben lesz...vigyázni fogok rád...-kezdte el simogatni a fejem

-Itt...itt volt...Vigyáz rám...Itt volt az előbb...Ő volt az a fény...de most miért tűnt el...?

-Rám hagyta azt a feladatot..hogy innen vigyázzak rád...-szorított magához erősebben

-Miért nem maradt itt?

-Csak fentről tud óvni téged...

Elmosolyodtam...majd jobban sírni kezdtem...Ott ültünk a földön...Én csak sírtam...s ő meg csak csendben ölelt és simogatta a fejem...

Közben

-Már világos van!-nézett fel az égre Sandeul

-Igen,de már látom a házat!-mutatott felé MinMi

-Akkor siessünk,mert már nagyon fáradt vagyok!.-fogta meg MinMi kezét majd gyorsabbra vették a tempót.

Beértek a házba.

-Vajon HeeGiék itt vannak?

-Nem tudom...Megnézem az emeleten..-indult el MinMi a lépcsőn

Benyitott a szobába...HeeGi és Kevin halkan szuszogtak egymás mellett az ágyon...

-Jajj ti.Miért nem takaróztok be rendesen.Hűvös van!-mondta halkan MinMi majd betakarta őket rendesen

-Na ott vannak?

-Igen...alszanak ^^

-Mi is tegyünk így...-mondta Sandeul mire MinMi csak bólintott.Kihúzták a kanapét és lefeküdtek...Hamar elnyomta őket az álom.

Eközben

-DooNa....izé most mi bajod van?

-Mi?Nekem semmi...hagyjál....

-Nem semmi!Még hátat is fordítottál!Neked mindig bajod van....-__-

~Ez hülye..-.-"...Most mit várt,ha benyög egy ilyen szöveget...azok után hogy nemrég még megakartak minket ölni..Meg még a mai nap,és akkor még csodálkozik ha inkább hátat fordítok...Meg hogy mindig bajom?Nem gondolja hogy most mennyire ideg lehetek a többiek miatt?!

-Jólvan,akkor meg se szólalj!

-Hehh?Mi bajod?-fordult felé

-Ez a bajom!-állt fel-Én normálisan viselkedek meg minden,de te...Már kezdesz felhúzni.

-Ööö....-vörösödött el teljesen DooNa

-Mi van?!

DooNa nyelt egy nagyot majd mondta

-T...Túl közel vagy...-Nagyjából olyan 10 cm-re volt egymástól a fejük

-Ö..izé...Bocsi,és azért is hogy felemeltem a hangom...-fordította el a fejét közben a tarkóját vakarta

-Nem....semmi..Bocsi hogy olyan voltam...

-Ömm éhes vagy?Mert akkor megmelegítem a kaját.

-Ühhüm...

Junhyung gyors kihúzott a szobából egyenesen a konyhába

 

DooNa utána nézett majd elmosolyodott..

-Mi?o.o...-majd gyors a szája elé kapta a kezét..-Áhh!>o<...-kezdte el magát csapkodni egy párnával...o.o

Közben HeeGi és Kevin is felébredtek..

-Felébredtél?...-mosolygott Kevin majd egy puszit nyomott a homlokára

-Ühhüm...^^

-Gyere menjünk le...

-Jó...De ahh...

-Mi az?Baj van?

-Nincsen kaja,hisz már irtó régen voltunk itt...És nekem meg korog a hasam >.<"..

-Nyugi,majd megoldjuk....-fogta meg a kezét majd leindultak

-Hmm?..-vette észre a kihúzott kanapét..majd gyorsabbra vette a tempót

-Úgylátom ők is megérkeztek..-mosolyodott el Kevin

-Igen..-törölte meg a szemét HeeGi

-Jajj,te!-ölelte át Kevin

-Olyan megkönnyebülés hogy ők itt vannak...már csak..-de itt elakadt

-Nyugi,minden rendben velük...Na de menjünk és nézzünk körbe,hátha találunk valami használhatót.

-Jó de csak csendben.Biztos nagyon fáradtak..

Közben a rendőrségen

-Jó reggelt!-ugrott oda Sohee

-Te hogy hogy itt?

-Most nem lesz semmi szabadidőd...ebben lemernék fogadni..Úgyhogy gondoltam beugrok és hozok neked egy kis kaját.

-Hát nem tagadom...De minek hoztál ilyen sok kaját?Egyáltalán minek?Miért nem eszed meg?

-Mivel tudom hogy úgysem ennél.Mikor töröd a fejed egy ügyön,nem eszel csak bedobsz egy kávét.Pedig kell a kaja,hogy legyen erőd.Sőt még csokit is hoztam,egy kis agyserkentő ^.^-mosolygott Sohee

-Mihez kezdenék én nélküled...Köszönöm..^^

-Namm viszont nekem most mennem kell.Lehet hogy később még beugrok egy kicsit.Tudom hogy nem bírja a dagadt ha itt vagyok -.-"

-Az egy barom...-súgta oda RiRin

-Vigyázz még meghallja...

-Áh nyugi!A füle nem akkora mint hátsója..x33

-Na jó,most már megyek.Szia ^^

-Szia..és köszi mégegyszer..-integetett neki

Eltelt egy kis idő..RiRin a csokit majszolta

-Ez az ügy..valami hasonlít nagyon erre..

-Sokszor voltak is kis összecsapások...

-Tudom,de a helyszín..meg ez az egész...Valahogy nem hagy nyugodni...

-Hát nem tudom,nézz meg pár régebbi aktát.

-Köszi,jó ötlet....Várjunk csak...ez...

26.rész

-Bae felügyelő!
-Igen..
-Mindent átnéztünk és mindenkit elfogtunk aki még élt...
-Hány élő és hány halott?
-3 aki él,onnan egynek súlyosabb az állapota.És 12 halott...
-Ilyen sok?
-Igen...
-Valami eszembe jutott hirtelen,de nem tudom hogy mi...-gondolkozott el RiRin-És mondtak már valamit?
-Még nem...Majd a kapitányságon kihallgatjuk őket.
-RiRin mi a helyzet?-rohant oda hozzá Sohee
-Nem meg mondtam hogy maradj az autóban?!
-De már eluntam magam....Meg kitudja lehet hogy tudok valamiben segíteni
-Ez kicsoda?
-Ő az egyik barátnőm,a neve Sohee
-És miért van most magával?
-Akkor nem voltam szolgálatban mikor hívtak és velem akkor volt.
-Értem...Én akkor megyek is.Majd jöjjön..
-Rendben..Viszlát!
-Na de mi ....-kezdett bele mikor észrevett valamit-Wooyoung!-rohant oda hozzá
-Mi..mi van vele?
-Maga kicsoda?
-Velem van..-lépett oda RiRin
-Elnézést...kérünk....
-Ő is meghalt...-felelte a másik
-Sohee te ismerted?-nézett rá RiRin
-Osztály társam volt...-könnyezett be
-És milyen volt?Milyenek voltak a kapcsolatai?
-Rendes volt nagyon.Sosem keveredett zűrös ügyekbe,nem is bandázott.A suliból sem lógott.
-Kikkel volt együtt?
-Sandeul volt a legjobb haverja,de az új srá,Kevin is.Ezen kívül még MinMivel,HeeGivel,DooNával és SungTaeval lógott.Innen SungTae a barátnője volt
-Értem..De akkor hogyan kerülhetett ide..
-Fogalmam sincs...Lehet hogy csak véletlen keveredett bele
-Meglehet.Majd beszélek a családjával...-mondta majd letakarta Wooyoungot egy takaróval mikor észrevette hogy Sohee szomorúan nézi
-Gyere..
~Hmm valami itt bűzlik nekem...meg ez az ügy olyan ismerős..mintha...-gondolkozott el
Ők elmentek...pár ember ottmaradt még vizsgálódni
Közben Kevin és HeeGi már megérkeztek a házhoz
-Nincs itt senki...-jött le az emeletről HeeGi
-Lehet hogy majd később érnek ide...elvégre ők gyalog menekültek el onnan
-Az igaz...de akkor is
-Nyugi..minden rendben lesz...-nyomott egy puszit a homlokára
-Remélem...
-Menjünk és aludjunk..
-Hány óra van?-dörzsölte a szemeit
-Hát olyan 2 óra körül lehet.
-Rendben...-azzal felmentek az emeletre majd hamar be is aludtak
MinMi és Sandeul
-Milyen messze van még?
-Nyugi már nem olyan messze...Ha kiérünk innen akkor már lehet majd látni-felelt MinMi
-Akkor siessünk,mert már nagyon fáradt vagyok....meg...meg..
-Meg?
-Kicsi a tartály....^^"
-Hülye ...-.-" Egy erdőben vagyunk...menj el valahova,keress egy bokrot...-.-"
-De te...
-Persze majd pont arra vagyok kíváncsi ahogy sárgát dobsz -.-"
-Jólvan na..izé..ömm én csak nem akartalak egyedül hagyni.Nehogy valami bajod essen ^^"
-Ja persze..Csak azt felejtetted el hogy ki vagyok..-nyomott egy puszit az arcára-Na menj...Én itt megvárlak
-Rendben...sietek!-s már ugrotta is a bokrokat
-Ez a gyerek nagyon kész...de szeretem..-mosolyodott el
Mikor kicsitarti végzett elindultak
Közben
-Kész a kaja....-kezdett bel mikor észrevette hogy DooNa visszaaludt-Én izzadok a sütő fölött ő meg bealszik....-__-..Asszem én is *ásít* ledőlök egy kicsit..-dőlt le az ágyra
Reggel
-*nyújtózkodik* Olyan jó aludtam...-ült föl az ágyban,majd mikor oldalra nézett-Hehh?o.O-s azzal a lendülettel le is rugta az ágyról Junhyungot
-Áááá...Te megvesztél?..
-Én..te feküdtél mellettem...
-Már bocs de ez az én ágyam -.-...
-De akkor is,hisz..izé..ott volt a föld...meg még egyéb dolog >.<
-Hanyagold már ezeket a képzelgéseidet!meg különben is ne szólj semmit...hisz éjjel csináltam neked kaját,te meg bealudtál..
-De én nem kértem!
-De én meg csináltam!
-Akkor miért nem ébresztettél fel?
-Mert olyan édesen aludtál!-ekkor hirtelen mindkettőjüknek kikerekedett a szeme

25.rész

MinMi és Sandeul az erdőben
-Szerintem most már megállhatunk....-dőlt le egy nagy fához Sandeul
-Talán...-nézelődött MinMi
-Nem hinném hogy követtek...hisz a zsaruk is jöttek.
-Tudom,de jobb félni mint megijedni.
-És most hová menjünk?
-Haza nem mehetünk,és a régi házunkhoz sem.
-Akkor menjünk el hozzánk!
-Nem,túl veszélyes lenne.Még bajba kerülhetne a családod..
-Igaz..-hajtotta le a fejét
-Megvan hová megyünk!-szólalt fel MinMi hirtelen
-Na?
-Mikor HeeGivel még csak ketten voltunk volt egy kis házunk.Nem járkáltak arra így megfelelő volt.Menjünk oda.
-Akkor lehet hogy ők is odamennek Kevinnel...-csillant fel Sandeul szeme
-Meglehet....de induljunk minél hamarabb mert már kezd sötétedni....szinte már az is van...-rezzent össze MinMi
-Gyere,felmelegítelek...-ölelte át hátulról Sandeul
Közben HeeGiék
-Hová tudunk menni?
-Hát most csak egyet tudok...talán MinMiék is odajönnek
-Hova?
-Van egy kis ház még régebbről...ott nem fognak keresni vagy esetleg megtalálni...
-Mutasd az utat...
Elindultak .......közben
~Fáj...nagyon fáj....Min fekszek?...Olyan puha és finom illatú...Valaki..valaki van itt....érzem a kezeit......-ébredezett DooNa
-Jól vagy?
-T...te?-kapta fel a fejét mikor észrevette a mellette ülő srácot-Hol vannak a többiek?És én hol vagyok?Miért vagy itt?-ült fel majd ficánkolni kezdett
-Nyugalom...feküdj vissza és maradj nyugton...-fektette vissza Junhyung
-Már hogy nyugodhatnék meg?Hiszen megakartatok ölni!Most meg azt mondod hogy nyugodjak meg...Elmegyek innen...-pattant fel majd elakart indulni,mikor hirtelen a hátához kapott....és felsziszegett
-Mondtam hogy maradj nyugton.Felszakadt a sebed...most újra át kell kötnöm
-Hehh?
-Vérzik...
-Nem az...Hanem újra?-kerekedett ki DooNa szeme
-Igen,miért?
-De hisz akkor az ingemet....-kezdett bele majd észrevette a rajta lévő felsőt és hirtelen beborzongott
-Ja...értelek...Másképp nem tudtam volna fertőtleníteni....-nézett rá majd előszedte a kötszeres dobozt
-Hol van a felsőm?
-Kint szárad.Ki kellett mosnom,tiszta vér volt.
-Miért?Mi a terved velem?Meg akarod zsarolni a többieket?Vagy meg akarsz ölni?-nézett rá szúrós tekintettel
-Ha megakartalak volna ölni ,már rég megtettem volna.Meg különben is akkor most nem akarnám átkötözni a sebed.....Komolyan....-rázta a fejét..-Na de most ülj le,és mutasd a hátad!
DooNa odament majd leült az ágyra és a hátánál felhúzta felsőt
-Akkor miért nem tudtad ez csinálni?
-Fárasztasz....Talán mert nem voltál eszméletednél.A felsőd vérben ázott és ki kellet szednem a golyót is plusz a többi sebet is fertőtleníteni....De nem semmi köszi vagy valami ,nem....-mutogatott miközben pofákat vágott
-Áááh...figyelj oda...
-Na tessék!Már megint...és hol marad az a szó?!
-Sajnálom...
-Nem az -.-"
-K...kö...köszönöm...
-Ilyen nehéz volt?-de válaszképp csak egy morgást kapott....-Úgy látom igen,de legalább kinyögted
-Még mindig nem válaszoltál hogy miért..
-Készen is vagyunk....-állt fel majd a eltette a kötszereket-Gondolom éhes vagy,csinálok valamit...-indult ki a szobából
-Válaszolj!Miért?
Junhyung megállt az ajtóban...
-Nem tudom...-majd kiment
-Nem értem....ezt az egész dolgot nem értem.Hisz megakartak ölni...SungTae-t is megpróbálták a kórházban...azt hiszem...!Aish!Nem értem!Hol vagytok lányok...-dölt vissza az ágyra