25.rész

MinMi és Sandeul az erdőben
-Szerintem most már megállhatunk....-dőlt le egy nagy fához Sandeul
-Talán...-nézelődött MinMi
-Nem hinném hogy követtek...hisz a zsaruk is jöttek.
-Tudom,de jobb félni mint megijedni.
-És most hová menjünk?
-Haza nem mehetünk,és a régi házunkhoz sem.
-Akkor menjünk el hozzánk!
-Nem,túl veszélyes lenne.Még bajba kerülhetne a családod..
-Igaz..-hajtotta le a fejét
-Megvan hová megyünk!-szólalt fel MinMi hirtelen
-Na?
-Mikor HeeGivel még csak ketten voltunk volt egy kis házunk.Nem járkáltak arra így megfelelő volt.Menjünk oda.
-Akkor lehet hogy ők is odamennek Kevinnel...-csillant fel Sandeul szeme
-Meglehet....de induljunk minél hamarabb mert már kezd sötétedni....szinte már az is van...-rezzent össze MinMi
-Gyere,felmelegítelek...-ölelte át hátulról Sandeul
Közben HeeGiék
-Hová tudunk menni?
-Hát most csak egyet tudok...talán MinMiék is odajönnek
-Hova?
-Van egy kis ház még régebbről...ott nem fognak keresni vagy esetleg megtalálni...
-Mutasd az utat...
Elindultak .......közben
~Fáj...nagyon fáj....Min fekszek?...Olyan puha és finom illatú...Valaki..valaki van itt....érzem a kezeit......-ébredezett DooNa
-Jól vagy?
-T...te?-kapta fel a fejét mikor észrevette a mellette ülő srácot-Hol vannak a többiek?És én hol vagyok?Miért vagy itt?-ült fel majd ficánkolni kezdett
-Nyugalom...feküdj vissza és maradj nyugton...-fektette vissza Junhyung
-Már hogy nyugodhatnék meg?Hiszen megakartatok ölni!Most meg azt mondod hogy nyugodjak meg...Elmegyek innen...-pattant fel majd elakart indulni,mikor hirtelen a hátához kapott....és felsziszegett
-Mondtam hogy maradj nyugton.Felszakadt a sebed...most újra át kell kötnöm
-Hehh?
-Vérzik...
-Nem az...Hanem újra?-kerekedett ki DooNa szeme
-Igen,miért?
-De hisz akkor az ingemet....-kezdett bele majd észrevette a rajta lévő felsőt és hirtelen beborzongott
-Ja...értelek...Másképp nem tudtam volna fertőtleníteni....-nézett rá majd előszedte a kötszeres dobozt
-Hol van a felsőm?
-Kint szárad.Ki kellett mosnom,tiszta vér volt.
-Miért?Mi a terved velem?Meg akarod zsarolni a többieket?Vagy meg akarsz ölni?-nézett rá szúrós tekintettel
-Ha megakartalak volna ölni ,már rég megtettem volna.Meg különben is akkor most nem akarnám átkötözni a sebed.....Komolyan....-rázta a fejét..-Na de most ülj le,és mutasd a hátad!
DooNa odament majd leült az ágyra és a hátánál felhúzta felsőt
-Akkor miért nem tudtad ez csinálni?
-Fárasztasz....Talán mert nem voltál eszméletednél.A felsőd vérben ázott és ki kellet szednem a golyót is plusz a többi sebet is fertőtleníteni....De nem semmi köszi vagy valami ,nem....-mutogatott miközben pofákat vágott
-Áááh...figyelj oda...
-Na tessék!Már megint...és hol marad az a szó?!
-Sajnálom...
-Nem az -.-"
-K...kö...köszönöm...
-Ilyen nehéz volt?-de válaszképp csak egy morgást kapott....-Úgy látom igen,de legalább kinyögted
-Még mindig nem válaszoltál hogy miért..
-Készen is vagyunk....-állt fel majd a eltette a kötszereket-Gondolom éhes vagy,csinálok valamit...-indult ki a szobából
-Válaszolj!Miért?
Junhyung megállt az ajtóban...
-Nem tudom...-majd kiment
-Nem értem....ezt az egész dolgot nem értem.Hisz megakartak ölni...SungTae-t is megpróbálták a kórházban...azt hiszem...!Aish!Nem értem!Hol vagytok lányok...-dölt vissza az ágyra